augusztus 26, 2020
Allergia alternatíva
Az allergia fogalmát manapság mindenki jól ismeri. A köztudatban, mint napjaink „népbetegsége” él, de valójában mi is ez a kórkép? A következő sorokban ezt járjuk körbe többféle megközelítésből, hagyományos és alternatív nézőpontok szerint.
Az immunrendszer a szervezet védekezőrendszere, mely mint belső „hadseregünk” minden olyan anyaggal (antigén*) szemben fellép, amit nem a sajátjaként ismer fel, elősegítve ezzel a szervezet állandóságának fenntartását. Működése optimális esetben az immunitásban, vagyis védettségben nyilvánul meg. Azonban megeshet, hogy szorgos kis katonái megzavarodnak, a rendszer működésébe valami hiba csúszik.
Az allergia is egy ilyen állapot, egy ún. autóimmun reakció, amikor is a szervezet a környezeti antigénekre szokatlanul erős választ ad, azaz „túlérzékenyen” reagál. Erre a felfokozott védekezési láncra való hajlam örökölhető, de a genetika mellett a környezeti tényezők, a szervezetet érő ,,külső támadások” és az egyén esetlegesen ebből fakadó immunrendszeri zavara is komoly szerepet játszik.
Az allergia csak abban az esetben alakul ki, ha a szervezet legalább egyszer találkozik az allergénnel, és ez az egyén életében bármikor megtörténhet. A második találkozás hatására már túlérzékenységi reakció következhet be. A folyamatosan ismétlődő randevúk eredményeképpen pedig a szervezet megváltozott reakciója „rögzülhet”, vagyis megjelenik maga az allergia. Tehát az allergia nem más, mint az immunrendszer tévedése, amikor teljes erőbedobással veszi fel a harcot ártalmatlan, de általa veszélyes betolakodónak minősített anyagok ellen.
A felvázolt sorok után kedves Olvasó, most egy játékra hívlak:
gondolkozzunk kicsit másképp!
Vizsgáljuk az emberi szervezetet egy komplex lélek- agy-test egységként. Ne külön-külön boncolgatva értelmezzük az egyes tüneteket, hanem tekintsünk rá ,,holisztikus” szemmel és próbáljuk meglátni az összefüggéseket és a működési miérteket.
A szervezet egy tökéletesen összehangolt „gépezet” ahol a lélek az érzelmek, a vallás, a hiedelmek, a neveltetés, C.G. Jung szavaival élve a felettes- én, illetve a lelkiismeret megtestesítője. Az agy éber irányító központ, sohasem pihen, folyvást vizsgálja a test külső és belső környezete felöl érkező információk tömkelegét, mérlegel és döntést hoz, hogy egyensúlyban, vagyis életben tartsa a testet. A test feladatot teljesít, az agy parancsait hajtja végre. Ezek ismeretében valóban elképzelhető, hogy a test ,,téved”? Valószínűsíthető az, hogy az immunrendszer kis katonái az agy által kiadott parancsot rosszul értelmezik? Hallotta-e bárki közűletek azt a mondást, hogy „minden agyban dől el”? Ez nem csak városi legenda, hanem valóban így van: az agy parancsára működik a szervezet. Ellenben az, hogy a lélek milyen parancsot ad az agynak, hogy folyvást akár tudattalanul is milyen kódokat küld, az már személyre szabott.
De hogy ez ne csak légből kapott fantazmagóriának tűnjön, kicsit járjuk körbe a felvetést, vizsgáljuk meg a tudományos hátteret is.
A pszichoszomatikus orvoslás szerint egy-egy ember biológiai jellegzetességei, működései közel azonosak, mégis különféle betegségeik alakulnak ki és azokat eltérő módon viselik. Így a figyelem középpontjába a beteg ember belső világa, a tünetek körül megjelenő körülmények, érzelmek és az indulatok – illetve ezek a beteg számára való jelentősége – kerülnek. Vizsgálja továbbá a tudattalant és a lelki élet dinamikáját. A személyiség érésével, a lelki fejlődéssel párhuzamosan az ún.” énvédő” mechanizmusok is fejlődnek, a szorongáshárítások és konfliktusmegoldások tudatosabbá, irányítottabbá válnak.
Az elfojtott negatív érzések, mint a félelem vagy a düh, a fel nem oldott, nem közömbösített szorongások azonban megőrzik dinamikájukat. Tartós és erős pszichés megterhelés, fokozott stressz hatására a lelki védőrendszer előbb- utóbb összeomlik, és az addig a szőnyeg alá söpört érzések konfliktusként átszivárogva elérik a testet, vagyis szakszóval élve szomatizálódnak, azaz testi tünetekben jelennek meg. Felbukkanhatnak neurotikus eseményekben (pl. pánikrohamok, fóbiák) vagy testi/szervi betegségekké transzformálódva kerülhetnek újra a felszínre.
Thorwald. Dethlefsen szerint a betegségek mindig információt hordoznak, értelmetlen betegség nem létezik.
Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy maga az ember, mint egység a test, agy, lélek szintjén egyszerre, párhuzamban működik értelmet és megerősítést nyer nemcsak a pszichoszomatika, de számos alternatív betegség-megközelítés is.
Több alternatív betegségértelmező szemlélet, mint pl. a NGMÒ, BiologikaÒ, és a Recall HealingÒ álláspontja szerint a betegségtünetek nem mások, mint a test egy értelmes biológiai válasza az agy ,,parancsára”. Minden betegség elindítója egy konkrét feltételnek megfelelő érzelmi megrázkódtatás (kivéve mérgezés, sugárzás, baleset következtében kialakuló betegségek). Hevesen és elszigetelten megélt „konfliktus- sokkal” indul be, ami egyidejűleg vált ki tüneteket a lélek, az agy, és a test (adott szerv) szintjén.
A pszicho-neuro-immunológia szerint is közvetlen kapcsolat mutatkozik az érzelmi-indulati élet és a testi betegségek között. Az immunrendszer rendkívül „érzelmes”, a szomorúság elbizonytalanítja, és túlérzékenysége esetén pl. allergiás elváltozások tapasztalhatóak.
,, A test nem a lélek hordozója, hanem annak tükörképe, leképződése a fizikai világban” (Ghis)
Napjainkra ismertté vált, hogy az agresszivitás és a félelem között szoros a kapcsolat. Az allergia esetében az agresszió a tudatból a testbe menekül, s ott tombolja ki magát. Az allergiás tetőtől talpig felfegyverkezik a veszélyesnek vélt támadók ellen. A tudattalan a legártalmatlanabb dolgokat teszi ellenséggé, azonban többnyire azok szimbolikus jelentőségűek. Az allergént megfigyelve hamar fény derül arra, mely életterületek, életesemények azok, amelyek az allergiásban szorongást, félelmet vagy elutasítást keltenek, és ezért azok szimbolikus reprezentánsai ellen túlfűtött küzdelmet folytat.
Lehetséges azonban, hogy azért vagyunk valamire érzékenyek, mert pl. adott tárgyat, állatot, növényt, illatot stb. agyunk egy rossz emlékhez kötve tárolta, és emiatt tudat alatt ösztönösen visszautasítjuk azt. Maga az allergia ebben az esetben az elválasztási/elszakadási konfliktus utáni első helyreállítási szakasz*.
A feszültség abban a testrészben raktározódik el, amelyen „áthaladt”.És minél intenzívebbek az érzelmek, annál erőteljesebb allergiás tünetek jelentkeznek. Az allergiában érintett szövetek a laphámszövetek, melyek közül a legalapvetőbb a bőr. Az allergiás reakció közvetlenül ahhoz az élményhez kapcsolódik, amit az allergén anyag az egyénben a konfliktus idejéből felidéz.
A laphámszövetek az ún. elhatárolódási vagy elválasztási konfliktusokra reagálnak. Jacques Martel vizsgálatai szerint, ha egy elválást, elszakadást éltünk meg, akkor bőrbetegségek, bőrelváltozások (csalánkiütés, ekcéma, dermatitisz) jelennek meg tünetként.
Dr. Hamer, Dr. Sabbah és Gilbert Reanud Phd. kutatásai további összefüggésekre mutattak rá, miszerint: amennyiben az alap elválasztási konfliktushoz más érzelmek is társulnak, az allergia megjelenése is más területre lokalizálódik. Ha a megélt élmény szorongással teli, illetve esetlegesen társul hozzá az „itt nekem bűzlik valami” érzése is, akkor az arckoponya üregei lesznek érintettek (szénanátha); ha az esemény kapcsán a félelem is jelen volt, mint domináns érzelem, akkor az allergia a légcsövet és a hörgőket érintve köhögés formájában jelentkezik (légzési nehézségek). Amennyiben valaminek a látványa is ,,beégett” a tudatba az alap konfliktus mellett, a tünetek később a szemeken jönnek elő (pl. viszketés, ödéma, kötőhártya gyulladás). Ha a társuló érzés az „ezt nem tudom lenyelni/ megemészteni” az emésztő szervrendszer egyes részei válnak tünetkifejezőkké (pl. élelmiszer intolerancia).
Biztosan sokakban felmerül a kérdés, hogy amennyiben ez ennyire egyértelmű, hogy lehet az, hogy valaki hosszú ideje, akár évek óta újra és újra allergiás tünetekbe ,,kényszerül”, vagy más krónikus betegségek megélője. Itt újra a pszichoszomatika gondolattengerére eveznék át, ahol ismertté vált a másodlagos betegség előny fogalma. Ez különösen krónikus betegségeknél, vagy ,,visszaesőknél” releváns, amikor is a beteg egyrészt kiszolgáltatottá, több területen korlátozottá válik ,ugyanakkor „felmentést” is kap bizonyos kötelezettségei alól, azaz „betegségelőnyhöz” juthat, amely tudat alatt érdekeltté teheti a betegség elhúzódásában. Tény, hogy az egészség alapfeltételei közül fontos a stabil és reális énkép, a biztos énvédelem, és a kellően kidolgozott konfliktusmegoldó képesség.
A pszichológia a beteg személyt- főként gyermekek esetében- tünethordozónak tekinti, a betegséget pedig a család szintjén ún. rendszerszemléletű családterápiákon vizsgálja.
Források:
Pável Magda: Életesemények lelki zavarai I. Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány 2008
Falus András, dr.: Az immunológia élettani és molekuláris alapjai. Semmelweis Kiadó, 1998
Boronkay Vica: Kozmetika közép és mesterfokon Artemisz és Hesztia Kiadó 2019
Jacques Martel: Lelki eredetű betegségek lexikona. Partvonal Könyvkiadó 2010
Rüdriger Dahlke: A betegség mint szimbólum Édesvíz Kiadó 2005
Rüdriger Dahlke, T. Dethlefsen: Út a teljességhez. A betegség jelentése és jelentősége.
Gilbert Renaud: Az egészség piramisa. Holografikus Kft. 2013
Barnai Roberto: Szerv Atlasz. Biologika szabadegyetem 2014
Thorwald Dethlefsen: A sors mint esély. M-érték Kiadó 2005
Foto: Jack Redgate, pexel-photo 4099816
